"Halálos rettegésben élt Félkupica Fehér Főnöktől. Flume kapitányt az a gondolat
tartotta megszállva, hogy Félkupica Fehér Főnök egy szép éjjelen
lábujjhegyen odasurran a priccséhez, és amíg ő az igazak álmát alussza,
egyik fülétől a másik füléig elmetszi neki a torkát. Flume kapitányban ezt a
gondolatot maga Félkupica Fehér Főnök ültette el, aki egy szép éjjelen
csakugyan odasurrant lábujjhegyen a priccséhez, amikor épp szunyókált, és
vészjóslóan a fülébe suttogta, hogy egy szép éjjelen, amikor ő, Flume
kapitány az igazak álmát alussza, ő, Félkupica Fehér Főnök egyik fülétől a
másik füléig elmetszi neki a torkát. Flume kapitány jéggé dermedt, s
hirtelen éber szeme egyenesen Félkupica Fehér Főnök részegen forgó
szemébe mélyedt.
– Miért? – sikerült végre Flume kapitánynak elkárognia magát.
– Miért ne? – felelte rá Félkupica Fehér Főnök."
*****
És tényleg. A legtöbb ember nem jut el a "Miért pont én?" - től addig, hogy: "Miért ne?"
De nem csak negatív dolgokra érvényes ez, hanem bármire. Például amikor tegnap éjfélkor egy barátom azt kérdezte: "Nem iszunk meg egy sört?" Akkor másfél óra délelőtti úszás, délutáni élettan szeminárium és egy órás konditermi edzés után csak annyit mondtam: "Why not?"
Közel tökéletes befejezése volt a napnak. Plusz volt Miller sörük...
Szóval ha legközelebb azt kérdeznéd magadtól: Miért? - Nos, akkor Fékupica Fehér Főnök jusson az eszedbe. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése