Before Photoshop

Manapság az Adobe cég terméke, és más egyéb programok is alkalmasak arra, hogy csodát műveljünk a számítógépen levő fényképeinkkel. Manipuláció ez, mely néha vicces, néha szánalmas eredményeket szül. Viszont egész iparág épül a megtévesztésre, lásd Playboy, Hustler,stb.

Na nem mintha panaszkodnék, hogy ezek a magazinok léteznek...


Valamelyik nap ismét megpillantottam az egyik fényképet, amit még pár éve láttam, így született meg az ötlet, hogy a mai bejegyzés a világ híres fényképeiről szóljon. Igyekszem a képek alá valamiféle magyarázatot is írni.

 

A kép New Yorkban készült, a Times Square-en, amikor a tömeg egy friss hírt ünnepelt, ez pedig nem volt más, mint a II. világháború vége. 

1963 -ban egy Thich Quang Duc nevű buddhista szerzetes élve elégette magát, így tüntetve a Diem rezsim ellen Vietnámban. Mialatt égett, meg se moccant. 

Martin Luther King híres beszéde közben. "I have a dream..."  1963

Buzz Aldrin a Holdon, a képet Neill Armstrong készítette 1969-ben.

Talán az egyik leghíresebb kép a világon. Az amerikaiak felvonják a zászlót a Suribachi hegy tetején. Iwo Jima szigetén a harokban 6800 amerikai és 18000 japán katona halt meg, egy hónap alatt....

1967. október 27-én egy amerikai diák virágot tesz egy nemzeti gárdista puskájának csövébe. A diákok a vietnami háború ellen tüntettek. 

 

 

 

1989. Egy ismeretlen férfi a tankok elé áll a Tienanmen téren, Kínában. 

A kép a General Electric Building építkezésén készült a 69. emeleten, 1932-ben.  (New York)

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem minden amerikai tüntetés volt békés. Az Ohio-i nemzeti gárda sortüzet nyitott a háború ellen tüntető egyetemistákra, 1970. május 4-én. A kép 12:24-kor készült, Mary-Ann Vecchio térdel Jeffrey Miller holtteste felett.

A következő bejegyzés egy bizonyos lemezborítóról fog szólni, de az a téma igényel némi utánajárást, mert igen összetett.

Do you feel lucky, punk?

A Jó. 

Figyelem! Az alábbi írás filmekről szól, így értelemszerűen tele van spoilerekkel. Tehát ha nem akarod megtudni, hogy Potter meghal a 47. percben, ne olvasd ezt tovább. 

Hova tűntek a klasszikus, idézhető, világszerte ismert filmes idézetek? Az ember időről időre belebotlik egy-egy meghatározó mondatba baráti beszélgetések alkalmával, amikor a filmekre terelődik a szó, vagy éppen egy adott szituációban az idézet beleillik a gondolatmenetbe. Jobbnál jobb filmeket gyártanak manapság is. Eredet. Klassz volt, igazi moziélmény. Az "old school" dialógusok, vagy éppen monológok ideje lejárt volna? Vegyünk egy stílust alapul, ez legyen mondjuk a horror. A mai filmek nagyban építenek a speciális effektekre, melyeknél rendkívül aprólékosan kivitelezett karakterek hozzák ránk a frászt. Esetenként a szokatlan filmezési technikától lesz érdekes egy alkotás, például a "kézi kamerás" stílus, lásd Cloverfield, Rec 1-2. Emlékeztek még az Evil Dead sorozatra? Amikor talán a harmadik rész végén az áruházban megjelenik egy boszorkány, Ash meg áll egy asztal tetején, rajta áruházi munkaruhája, kezében shotgun.
 
"-Asszonyom, szíveskedjen elhagyni az áruházat!
-Hát te meg ki a fene vagy?!
-A nevem Ash.  -puskát csőre tölti-  ...Háztartási cikkek."


Nyilván horror-komédiáról van szó, de akkor is jó. De nem kell, hogy ennél a félelmetes stílusnál leragadjunk.
A régi westernfilmek, Clint Eastwood "ultimate badass" nézésével, Charles Bronson metsző tekintetével és rezzenéstelen arcával, és persze  a remek magyar szinkronnal felejthetetlen élmény nyújtottak anno és most. Eastwood a "Pár dollárral többért"-ben épp számolja az általa lelőtt banditák hulláit a kordén, amikor az egyik túlélő hátba akarja lőni. Ő megperdül, és csípőből lelövi a gazfickót. Társa, az öreg fejvadász hátranéz a lován, és így szól: 

"-Valami baj van, fiam?
-Dehogyis, ezredes úr! Csak elszámoltam magam.  ...de már rendben van."

A Jó, a Rossz és a Csúf hírhedt bajkeverője, Tuco (na jó, teljes nevén Tuco Benedicto Pacifico Juan María Ramirez) is számos legendás mondattal büszkélkedhet. Hasonlóképpen Harmónikához, akinek bátyját Frank, a banditavezér lőtte le a "Volt egyszer egy vadnyugat"-ban. Charles Bronson megkérdi az érte küldött három lovas gengsztert, hogy hoztak-e neki is lovat. Azok kinevetik, és azt mondják: Nem, de majd felülsz Joe mögé. Ő megingatja a fejét, és csak ennyit mond: "Így is lesz két felesleges."

Aki nem igazán szeret a vadnyugaton időzni, az a mai korban játszódó filmekből is válogathat. A legelső posztban említett Jules (Samuel L. Jackson) és Vincent Vega (John Travolta) párbeszédeit több millió ember tudja fejből. A Ponyvaregény egy műalkotás, na.
Tarantino többi alkotása, a Kutyaszorítóban, és a Négy Szoba is tele van ilyen elemekkel. Rodriguez "Alkonyattól Pirkadatig" c. filmjében Seth, a bankrabló (George Clooney) szájából hangzik el: "Véleményszabadság van, de én szarok a tiédre!"

Guy Ritchie "Blöff" és "A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső"  c. filmjeiben zajló párbeszédeket vigyorgás nélkül lehetetlen megnézni.
A filmekből tudom, hogy mi mind egyéniségek vagyunk (én nem!), és hogy a kacsa könnyebb, mint a víz, ezért nem süllyed el. Az emberevő rém nem a nyúlon túl van, hanem a nyúl az, valamint, hogy a fekete lovag mindig győz. A gyűrűk ura csak arról szól, hogy pár ember baktat, és csak egy visszatérés létezik, az pedig nem a királyé, hanem a Jedié.
Még sorolhatnám hosszasan, de nem ez a mai bejegyzés célja, hanem szokás szerint a gondolatébresztés. Tudnál mondani kultikussá vált idézeteket az elmúlt 1-2 év filmjeiből? Amik nem kizárólag a vulgaritással (egy-egy jól elhelyezett "bazdmeg", mesterien artikuláló színésszel csodákra képes) lettek azzá? 


A témaválasztásért köszönet Zsuzsinak! 

Ennio Morricone  

Hvordan har du det?

Reggel hatkor első mozdulatom a fejhallgatóm elérésére irányult. Próbálkozásomat siker koronázta, és a reggeli ébredést (na ja, egyedül nem olyan poén) egy kis zene tette elviselhetővé. Parov Stelar-ral ugyanúgy vagyok, mint a többi előadóval. Letöltöm az összes albumukat, végighallgatom mind a 200 számot, majd kiválasztok kb. 5-öt. A többi kuka. De valahogy mindegyik ilyen, lehet az Apocalyptica, Metallica, Apollo 440, Prodigy, szóval igazán nem stílusfüggő. Az egész nap hogy úgy mondjam FLAWLESS volt. Sütött a nap, vásároltam, két normális órán voltam benn, mert az egyik elmaradt, a másikat meg... szóval azt majd jövőre teljesítem. Nehéz így 52 kredittel a félévet megcsinálni, lehetetlen minden órára bejárni. Red Bull-on és kávén kéne élnem, hogy ez menjen. Hazafelé a 2-es buszról a Kórház téren szálltam le, és az orrom előtt ment el a csatlakozás a hegyre. Hittem én! Sofőr megáll, mikor látja, hogy a zebra előtt vesztegelek bérlettel a kezemben. (azért valószínű , hogy az ábrázatom "bloody hell!" - kifejezése is sokat sejtető lehetett), majd kinyitja az ajtót az út túloldalán, és int. Mekkora jó arc volt már!
Mostanában azon is elgondolkoztam, hogy egy szakmát jó lenne megtanulni. De úgy igazán jól megtanulni, nemcsak kontárkodni valamit. Nagyon jó, ha az ember ért valamihez. Én is sok mindenben jó vagyok, de a hirtelen felidegesítést, vitázást és cifra beszólásokat nem fizetik meg valami jól. Suli mellett gondoltam elvégezni egy képzést, természetesen tavasztól, mikor már kevesebb órám lesz. 
Szóval most keresgélek, mi is az, amivel esetleg több lábon meg lehetne állni az életben. 
Ért még egy kellemes meglepetés a szülinapomat tekintve. Nyáron elkezdtem norvégul tanulni. A négy év kötelező latin, fakultációs spanyol, 10 év német és az angol mellett győzöm idővel, és tetszik is. Pont egy hónapja beszéltünk arról egy jó barátommal, aki történetesen norvég, hogy nálunk ritka a norvég-magyar nyelvkönyv. Angol-norvég meg egyáltalán nincs. Erre mit csinál ez a gyerek? Szülinapomra rendelt nekem Norvégiából két nyelvkönyvet, meglepetésként. 
Na erre varrjatok gombot :)


Ha det bra! 




Zene: Parov Stelar - The Phantom
 

Money

Nemrég töltöttem be a 24. életévemet. Mivel az OTP-nél van számlám, kaptam egy értesítést, hogy a Junior számlacsomag a fent említett okból kifolyólag már nem vehető igénye, helyette egy másik konstrukciót kell választanom. Ez nem okoz gondot, a pénzt valahol tartani kell. Annak rendje és módja szerint be is fáradtam Pécsen a bankba. Szorongattam a cetlit, amit a fáziskéséses érintőképernyős automata végül kegyesen kiadott. Az ügyintéző készségesen elmagyarázta, hogy mi a helyzet, megköszöntem a tájékoztatást, létrehoztuk a számlát, kész. Ekkora jött a lavina. "De ha MOST az új számlanyitási kedvezménnyel együtt igényel lakáskasszát, akkor a befizetést blablablabla" Mondom köszi, de nem terveztem lakástakarékkal foglalkozni mostanában. "Pedig akkor, ha blablablabla a végén állami támogatás blabla és vehet fel kedvezményes hitelt!" A helyzet az, hogy hitelt sem szándékozom felvenni soha az életben, ha nem muszáj. Én elköszöntem hatszor, és megindultam elfelé a pulttól, de valahogy (mágia? ::)) mindig elém tolt valami kimutatást, táblázatot, ajánlatot. Nehéz szülés volt. Gondolom, a főnökség valami minimális értékesítői munkát is elvár az alkalmazottaktól a bankban, de ez félelmetes. Vegyél fel hitelt, hogy meg tudd venni ezt és ezt és azt. Rengeteg reklám ontja ezt, ilyen-olyan kedvezménynek álcázva a modern rabszolgaságot. Ha megláttam egy Ferrarit, az első gondolatom gyerekként ez volt : "AZTAAAA!"  - Manapság pedig ez: "Szép kocsi, melyik banké?"  Köztünk szólva, kell neked hitelre plazma tv? Playstation?  A gyereknek kapacitív kijelzős wifis háromgés érintőképernyős telefon? Hatvanötezer gigás-megás-terrás laptop? Ugye, hogy nem?
Einstein szerint a legnagyobb találmány a kamatos kamat. Talán tényleg így van, de az emberi mohóság, megfelelni akarás és a több/jobb iránti vágyódás nélkül semmit se érne. Ez van, meg kell próbálni megtalálni az arany középutat. Ha nincs, építek egyet :)

A mai nap teljes mérlegéhez hozzátartozik egy remek tea a büfében, az egyik kedvenc könyvemmel, amit ma sikerült megszereznem az egyik antikváriumban. Tudom, gonosz dolog, de soha nem fogod megtudni, melyik az. 

Kill all the extremists!

Öljük meg a szélsőségeseket! Paradox egy kijelentés ez, és cseppet sem vall szociális szempontból fejlett lelkivilágra. Némi fekete humorérzékre annál inkább. Hasonló az "etessük meg az éhezőkkel a hajléktalanokat" c. felvetéssel, ami már csak jogi szempontból is kifogásolható lépés lenne. De a mai téma nem a hülye, morbid poénok körül forog. Hanem az átverésről. Valamit minden nap kozmetikázva látunk, hallunk. Bármerre megyünk, a nyers igazságot csak a legritkább esetben vesszük észre. Mondhatnánk, hogy ez nem egy rossz dolog, hiszen egy kisebb álomvilágban az ember komfortosabban érzi magát, a maga kis valóságában, mintha a való élet minden gyötrelmével kéne megküzdenie. A gond ezzel csak az, hogy előbb-utóbb meg KELL küzdeni vele, tehát semmi értelme nincs légvárat építeni magunk köré. A megvezetés két klasszikus példáját találtam tegnap a neten, illetve papíron. Mindenki tudja, hogy a reklámok hazudnak. Evidens. A cég a termékét a legjobbnak tünteti fel, hogy eladhassa. Úgy gondol rá, mint a szülő gyermekére. Ő a legokosabb, a legszebb. Persze szülőin kiderül, hogy Ernőke a B-ből jobb témazárót írt nála, de ez van. Az egyik lakótársam adott pár McDonals-os kupont, ami kedvezményre jogosít. (Kösz, Bandi! :))
Nyilván fel fogom használni, mert szeretek néha ott enni. Egyszerűen ízletes, és nem tud érdekelni egy sajtos McRoyal majszolása közben az, hogy hány E3424234112341 adalékanyagot viszek be a szervezetembe. Bár - nemcsak anyagi szempontból - nem tudom elképzelni, hogy sokszor ott egyek. Tudom, hogy nem egészséges hosszú távon a rendszeres fogyasztása a gyorskajáknak. Valószínűleg ezt mindenki tudja. A cég persze iszonyat jó (photosoppos) képeken reklámozza a szendvicseit. Sokkal nagyobbnak, ízletesebbnek tűnnek. (Megjegyzem az ízükkel sosincs baj, csak a méretbeli eltérést kifogásolom) 
És ott van a másik tábor. Legyártották a Super Size Me c. dokumentumfilmet, klassz is volt a maga módján. De kezdenek átesni a ló túloldalára. Tegnap ezt a cikket találtam: 


"A. Davies, egy manhattani fotóművész a vásárlástól kezdve hat hónapon át minden áldott nap lefényképezte a Happy Meal menüt. Nyoma sem volt penésznek, sem más, a nagymértékű rothadást mutató jelnek. A szóban forgó menü a szokásos összetevőkből áll: egy hamburger és egy kis adag sültkrumpli.
„Ez év április 10-én vásároltam egy Happy Meal menüt és hazavittem azzal az ötlettel, hogy hagyom, lássam mi történik vele” – mondta Davies. Elmondta, hogy a második nap után a kutyái abbahagyták a körözést a polc körül, amelyre az ételt rakta – már nem voltak rá kíváncsiak, hogy mi van a polcon.
A fotós tapasztalata a Happy Meallel a legújabb a gyors ételek vizsgálásának sorozatában. Morgan Spurlock, a Super Size Me című 2004-es dokumentumfilm DVD extrái között hasonló eredményeket mutat be."

Ez a szendó az első napon. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A 180. napon ismét lefényképezi a cuccost:

Nincs benne saláta. Sem paradicsom. Se uborka. Azokat bizony kivették! Naná, hiszen megromlottak volna. A kaja többi részével meg semmi egyéb nem történt, mint hogy iszonyú magas fokon történő hőkezelésen esett át, meg baromira megsózták. De tényleg, rengeteg só van benne / rajta. Már az indiánok, az egyéb népek is sózva, szárítva tartósították a húst több száz évvel ezelőtt, és sokáig elállt.


Fura volt látni ezt a mértékű túlzást, amire semmi szükség nem volt, és szerintem az egész dolog marketing-értékét valahol ellőtték. 


Megyek eszek egy sajtburgert.