Do you feel lucky, punk?

A Jó. 

Figyelem! Az alábbi írás filmekről szól, így értelemszerűen tele van spoilerekkel. Tehát ha nem akarod megtudni, hogy Potter meghal a 47. percben, ne olvasd ezt tovább. 

Hova tűntek a klasszikus, idézhető, világszerte ismert filmes idézetek? Az ember időről időre belebotlik egy-egy meghatározó mondatba baráti beszélgetések alkalmával, amikor a filmekre terelődik a szó, vagy éppen egy adott szituációban az idézet beleillik a gondolatmenetbe. Jobbnál jobb filmeket gyártanak manapság is. Eredet. Klassz volt, igazi moziélmény. Az "old school" dialógusok, vagy éppen monológok ideje lejárt volna? Vegyünk egy stílust alapul, ez legyen mondjuk a horror. A mai filmek nagyban építenek a speciális effektekre, melyeknél rendkívül aprólékosan kivitelezett karakterek hozzák ránk a frászt. Esetenként a szokatlan filmezési technikától lesz érdekes egy alkotás, például a "kézi kamerás" stílus, lásd Cloverfield, Rec 1-2. Emlékeztek még az Evil Dead sorozatra? Amikor talán a harmadik rész végén az áruházban megjelenik egy boszorkány, Ash meg áll egy asztal tetején, rajta áruházi munkaruhája, kezében shotgun.
 
"-Asszonyom, szíveskedjen elhagyni az áruházat!
-Hát te meg ki a fene vagy?!
-A nevem Ash.  -puskát csőre tölti-  ...Háztartási cikkek."


Nyilván horror-komédiáról van szó, de akkor is jó. De nem kell, hogy ennél a félelmetes stílusnál leragadjunk.
A régi westernfilmek, Clint Eastwood "ultimate badass" nézésével, Charles Bronson metsző tekintetével és rezzenéstelen arcával, és persze  a remek magyar szinkronnal felejthetetlen élmény nyújtottak anno és most. Eastwood a "Pár dollárral többért"-ben épp számolja az általa lelőtt banditák hulláit a kordén, amikor az egyik túlélő hátba akarja lőni. Ő megperdül, és csípőből lelövi a gazfickót. Társa, az öreg fejvadász hátranéz a lován, és így szól: 

"-Valami baj van, fiam?
-Dehogyis, ezredes úr! Csak elszámoltam magam.  ...de már rendben van."

A Jó, a Rossz és a Csúf hírhedt bajkeverője, Tuco (na jó, teljes nevén Tuco Benedicto Pacifico Juan María Ramirez) is számos legendás mondattal büszkélkedhet. Hasonlóképpen Harmónikához, akinek bátyját Frank, a banditavezér lőtte le a "Volt egyszer egy vadnyugat"-ban. Charles Bronson megkérdi az érte küldött három lovas gengsztert, hogy hoztak-e neki is lovat. Azok kinevetik, és azt mondják: Nem, de majd felülsz Joe mögé. Ő megingatja a fejét, és csak ennyit mond: "Így is lesz két felesleges."

Aki nem igazán szeret a vadnyugaton időzni, az a mai korban játszódó filmekből is válogathat. A legelső posztban említett Jules (Samuel L. Jackson) és Vincent Vega (John Travolta) párbeszédeit több millió ember tudja fejből. A Ponyvaregény egy műalkotás, na.
Tarantino többi alkotása, a Kutyaszorítóban, és a Négy Szoba is tele van ilyen elemekkel. Rodriguez "Alkonyattól Pirkadatig" c. filmjében Seth, a bankrabló (George Clooney) szájából hangzik el: "Véleményszabadság van, de én szarok a tiédre!"

Guy Ritchie "Blöff" és "A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső"  c. filmjeiben zajló párbeszédeket vigyorgás nélkül lehetetlen megnézni.
A filmekből tudom, hogy mi mind egyéniségek vagyunk (én nem!), és hogy a kacsa könnyebb, mint a víz, ezért nem süllyed el. Az emberevő rém nem a nyúlon túl van, hanem a nyúl az, valamint, hogy a fekete lovag mindig győz. A gyűrűk ura csak arról szól, hogy pár ember baktat, és csak egy visszatérés létezik, az pedig nem a királyé, hanem a Jedié.
Még sorolhatnám hosszasan, de nem ez a mai bejegyzés célja, hanem szokás szerint a gondolatébresztés. Tudnál mondani kultikussá vált idézeteket az elmúlt 1-2 év filmjeiből? Amik nem kizárólag a vulgaritással (egy-egy jól elhelyezett "bazdmeg", mesterien artikuláló színésszel csodákra képes) lettek azzá? 


A témaválasztásért köszönet Zsuzsinak! 

Ennio Morricone