Egy barátommal éppen a teraszon cigiztünk (én magam ugyan nem dohányzom, viszont a teásbögrémet elmélyülten szorongattam, miközben ő cigizett, és így remekül el lehet diskurálni), amikor az udvaron felcsendült a szomszéd kisgyerek nevetése. Körbe körbe szaladgált, repülőgép, vagy autó-hangokat utánozva, egyszer-egyszer nagyot rúgva a labdájába. És nevetett. Sőt kacagott, egyszerűen örült, és élvezte az életet. Nem kellett hozzá sok. Egy másik alkalommal viszont hazafelé jöttünk páran az egyetemről, az egyik boltban vett meggylekvárral töltött piros pöttyös gombócokat majszolva. "Mennyibe is került ez a szar?" - kérdezte egyikük, és a torkomon akadt a falat. Mentalitás. "Megvettem ezt is, de minek?" "Finom volt, na de hát ennyiért legyen is..." - és társaik. Örülni kell az apró dolgoknak is. Vegyük például az én napomat: Röplabdáztam, fociztam, a kedvenc pizzámat ebédeltem, elmentünk fogadni jégkorongra, vettem egy belga meggysört. Apró dolgok, de az én napomat bearanyozták :)
Ma ezt hallgattam: Apollo 440 - Stop The Rock
Film, amit nézz meg: A Ravasz, az Agy, és a két füstölgő puskacső
Na, oszoljunk emberek, nincs itt semmi látnivaló!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése